top of page

5v1

Szerző képe: Tibor Bernscherer
Tibor Bernscherer
4 nappal ezelőtt
7 perc olvasás

Amikor elindulsz öt nővel négy napra maraton váltófutásra Nizzába, pár dologgal tisztában kell lenned. Ennek hiányában izgalmas, egyben fájdalmas időszakra számíthatsz.

  1. Mindegyik hólyagja különböző méretű, így kizárt, hogy egyszerre kelljen pisilniük.

  2. Képesek egyszerre beszélni, és fel is fogják, mit mond a másik (erre az ötvenkét évem alatt nem jöttem rá).

  3. A séta tempójuk legalább annyira eltérő, mint az érdeklődésük, vagyis mindegyik mást fog lefotózni, kivételt képeznek a kaják, amikről képesek ugyanazokat a fényképeket elkészíteni. 

  4. A többiről majd a posztban.


Tatáról négyen indultunk kocsival reggel, az ötödik a reptéren csatlakozott. Tapasztalt utazó lévén én maximum egy órával indulás előtt vagyok hajlandó a reptérre érni, nekünk három és fél óránk volt. Három és fél óra egy zsúfolt reptéren egy pénteki napon. Tudjátok, csak azért, ha kicsit megcsúsznánk időben. Forgalom, ilyesmi. Sose lehet tudni. Három és fél óra alatt oda vissza megjárom Bécset vonattal. Agyzsibbasztó. Apám amúgy ugyanilyen. Utazás előtt egy héttel nála már üres a hűtő, nehogy maradjon valami kaja.

Hajnalban edzettem, így kis méhkasunk duruzsolását képes voltam csukott szemmel, pihenve élvezni a kocsi hátsó ülésén. Viszont a reptér, barátom! Karácsonyt meghazudtoló forgalom és embertömeg. Be is feszültem, amit a párom természetesen észrevett. Én nagyon céltudatos repteres pasi vagyok. Egyetlen lépést sem pazarlok. Tudom, honnan, hová és azt is, hogy miért megyek. Meg tudom érteni, hogy végig kell nézni a négyszáz parfümöt, nincs azzal baj, csak nem akarok a részese lenni. Ahogy egyébként a futásnak sem. Segíteni jöttem. Támasznak, videósnak, fotósnak, na és menőzni, hogy Nizzában is jártam. a francia riviérán. Kissé szétszéledtünk a kajánál, aztán találkoztunk a Check in-nél. 



Nizza mindössze egy óra, negyven perc távolságra van, és a novemberi járatok nem is kerülnek sokba. Taxival mentünk a hotelbe, mint az urak. Pénz nem számít. Amúgy nem került sokba, nagyjából €30 volt és az hat embernek smafu. Nagyon szép hotelben szálltunk meg Nizza és Cannes között, négycsillagos kecó volt a terrakotta falakkal körül ölelt bejáratnál álló pálmafák már karácsonyi világításba borulva. Volt még pár óránk estig, egy könnyű vacsora még belefért. Kb délután öt körül járt és mint kiderült, este hétig minden étterem zárva. Körbejártuk a környező utcákat, ahol azonnal szembetűnő tisztaság fogadott. Sehol nem szemetelnek ezen a környéken, nagyon tetszett. Tisztára, mint az Üllői út reptérre vezető szakasza.

A vacsorával nem szórakoztunk, kábé az első étteremben leültünk, ahol fogadtak minket és bár ne tettük volna. Borzasztó kedvesek voltak, vedeltünk is rendesen, de a kajával melléfogtunk. A végén hagyok majd egy listát, amiben megtalálod majd a hotelt, az éttermeket, stb.

A szoba. Kicsi, tiszta, durván meleg, de nyitott ablaknál kiváló. A mi fürdőszobánk érthetetlenül nagy volt a hálóhoz képest, de az ágy. Jaj, uram atyám! Az egyik legjobb ágy, amiben valaha aludtunk, és mi nagyon szeretjük a kényelmes ágyat, ha hotelben szállunk meg. Szinte az egész szobát elfoglalta. Nem is kellett jobb. Aludni fogjuk használni, nem egésznapos heverészésre. Garfield voltam, egész testemmel, kaján mosollyal az arcomon belesüppedtem a matracba. Viszonylag későn feküdtünk le és nem volt szükség altatásra.


Kaparó torokkal ébredtem, az orrom is folyni kezdett. Fasza.

Fél héttől kaja, kontinentális reggeli, jó croissant, jó kávé, baguette, mindenféle sajtok, tiszta asztal, frissen facsart narancslé, mi kell még?

Aznapi teendők:

  • Háromnapos bérletet venni, amivel bejárhatjuk a környéket. Később kiderült, hogy ez tulajdonképpen csak nekem lett volna szükséges, minthogy a futóknak a verseny napján ingyenes volt a közlekedés.

  • Hűtőmágnest nézni!!!

  • Felvenni a versenycsomagokat.

  • Megnézni, ki melyik állomáson csatlakozik majd be.

  • VÁROSNÉZÉS!!!

Tele hassal indultunk el a vasútállomásra, nagyjából húsz perc séta a hoteltől szintén patyolattiszta, pálmafákkal övezett utcákon. Eszement mennyiségű elektromos kerékpár és menő robogók, motorok az utcákon. Megvettük a bérleteket és kimentünk a reptérre, mert az egyik csajszi fent hagyta a gépen a holmijának egy részét. Nem volt gáz, útbaesett a város felé. Sajnos nem jártunk szerencsével, nem adták le a cuccokat.

A reptértől nagyon jó a közlekedés, ingyenes villamossal két megálló a vasútállomás és nagyjából fél óra Nizza központja. Gyönyörű időnk volt aznap, minden csaj elfogadó volt, akár egy mesében. Se egy éles hang, egy parancsoló szó, hömpölyögtünk a görögök alapította városban. Megnéztük a piacot, ismét megtömtük a bendőt, ezúttal főleg édességgel. Ettünk almás pite szerűséget, egy akkora macaroont, mint a fejem (nem összetévesztendő a macaronnal!) és engedve a hypenak, kétszer sorba álltunk egy csicseriborsó lisztből, olivaolajból, sóból és borsból álló, fedett vaslapon sült izének. Finom volt, de nem ért fél órát a napból. A piac több utcában kanyarog szombatonként, mindent lehet kapni, ami egy piacon kapható.


A piactér promenád felőli oldalán van a tenzser. Azúrkék víz, amíg a szem ellát, egészen Antibes-ig. A part szürke kövekből áll, amiket a hullámok koptattak pont jó ülő/fekvő alkalmatossággá. Tudtuk, hogy még sok a dolgunk, de olyan lazák voltunk, mint a Riga lánc, lehuppantunk hát a tenger mellé és élveztük a még mindig erős napot. Idilli órák voltak, már ezért megérte eljönni. Nekem végképp, minthogy futnom se kellett másnap. Csak azzal nem számoltam, hogy kiüt az influenza. Előre ittam a medve bőrére, ahogy szoktam. Nem tanulok. 

A parton úgy fél óra alatt elértük a kikötőt, ahol a versenycsomagokat osztották. Na, az nagyon meg volt szervezve, lehetett látni, hogy a franciák értenek a tömeg mozgatáshoz. Az öbölben tombolt a zene, ingyen Barilla protein tésztát osztogattak, bármi legyen is az. Kordonok között mentünk be az épületbe. Startkapuk, ünneplő fogadóbizottság, akrobaták, nagy hűhót csaptak. Na itt kellett először és utoljára pisilniük a csajoknak egyszerre. 

Magyar szervezők figyelmébe. Nevezési díj, amiért kaptak egy-egy technikai pólót, egy egész tűrhető minőségű hátizsákot a rendezvény logójával és egy érmet ugye a végén, plusz az ingyenes vonatot €50 nevezési díjért!


Körbe mentünk a kiállításon, ahol mindent lehetett kapni, ami futással kapcsolatos. Zoknitól a zseléig, ilyen ivó tömlők, olyan lámpák, futurisztikus kütyük, baltafejre emlékeztető Nike cipő (?). Az egyik fő szponzor a Haribó volt, ők ingyen cukorkát osztogattak. Legalább egy órát tartott ez az egész és kezdtünk éhesek lenni, de lekéstük (már megint) az étterem zárást, hát innunk kellett és pékséget nézni, ahol életem legjobb flanját ettem. 

Az étterem előtt elvonult egy tüntető tömeg, teljesen békések voltak, a rendőrök elől és hátul terelték őket, mi pedig bent ültünk, koktélozunk, söröztünk és ismét megcsodálhattam, milyen, amikor öt nő egyszerre beszél levegővétel nélkül. 


Bevetettük magunkat Nizza óvárosába. Szuper giccs a négyzeten észveszejtően szép épületekkel és sikátoros kis utcákkal és tömeggel. Itt ismét megmutatkozott alkalmazkodási nehézségem, az öt nő ugyanis hétfelé akart menni, illetve ment is, úgyhogy csiga lassúsággal haladtunk, ami engem személy szerint kiborít. Tartottam azért magam és örültem, hogy megnéztük ezt a képeslap várost. Felmentünk egész a vízesésig, ami (spoiler alert) már sajnos kiszáradt. Az egyetlen elérhető, nyilvános klotyó délután négykor bezár. Ha az ember azt gondolná, hogy mindenki elkezdi szedni a lábait, nagyot tévedne. A nők képesek ilyenkor egy titkos helyet elkülöníteni a vizelet tárolására.




Ismét beültünk egy bárba, ha már sportolni jöttünk. Először mindenki sorba állt a vécékhez, aztán rendeltünk. Elég furcsa kiszolgálásban volt részünk, de az italok jók voltak. Életemben nem láttam nőt olyan lassan sört inni, mint egyiküket. Apró, ízlelgetős kortyokkal, mintha mentalikőrt, vagy Baileys-t ivott volna.


17700 lépést számolt az órám aznapra. Egy a hotelhez közel álló étterembe ültünk be vacsorázni, ismét nem voltunk elájulva. A mi hibánk volt, hogy nem néztük meg a helyek értékelését, ugye így jár, aki egész nap bámészkodik. Mindent egybevéve fantasztikus nap volt, retinába égett szépségekkel.


A torokkaparás köhögéssé változott az éjjel folyamán. A betegségnek még a gondolatát is messzire száműztem magamtól, nem lehet, hogy pont a verseny napjára jöjjön ki rajtam valami nyavalya! Világ boszorkányai, egyesüljetek! Ráolvasás, varázslat, kuruzslás, bármi jöhet!


Fél hétre lementünk reggelizni. A nap pánikkal indult, egyik lányunknak a gyomra ugyanis nem értett egyett ezzel a maraton nevű abúzussal és félő volt, hogy nem fog tudni csatlakozni. Kupaktanács után felosztották a távját, mi hárman elindultunk a kezdőpontra. Később a csaj rendbejött és végül ő is tudott futni.

Az idei a 18. Nizzai Maraton volt 26000 résztvevővel, plusz rendezők, rokonok, szurkolók, helyiek, média, satöbbi. Tetemes mennyiségű ember. A versenyt szakaszos indítással tervezték kezdeni, nem is lehetett másképp, ha nem akarták, hogy az emberek egymáson tapossanak. Az első szakaszban indultak a prók, akik 2-3 óra alatt futják a távot, a másodikban a 3-4 óra sávban mozgók, és így tovább. 


A mi lányaink váltót futottak a távot öt felé osztva. Ez azt jelentette, hogy nem ugyanarról a pontról indultak és mindenkinek tudnia kellett, kinek hol kell lennie, amikor az előző versenyző beérkezik. Az én feladatom az volt, hogy felvegyem a váltásokat és ha kell, vigyek cuccokat egyik pontról a másikra. Ha valami negatívat lehet mondani a szervezésre az az, hogy a vasúti megállóktól ezek a váltó pontok nem egy esetben 20-30 perc séta, az oda-vissza nyilvánvalóan kétszer ennyi. A második pontra már nem értem be időben, késett a vonat és olyan tömegeket mozgatott, hogy az állomásról való kijutást is kihívássá tette, pedig nem sétáltam. 


A verseny a Promenade des Anglais-től indult és Cannes-ban ért véget. Az idei évtől már nem osztogattak palackos vizeket, ehelyett ivókutakat helyeztek ki váltó pontoknál, ahol akár tölteni, akár inni lehetett. Jóóóó!!! 


Nekem az első ilyen élményem volt, és -bár már elég gyengének éreztem magam- nagyon élveztem a hömpölygő tömeg hangulatát. A szurkolók zenéltek, biztatták az előttük elhaladókat. A nap végére 22793 lépést mutatott a számlálóm. Cannes-ban a befutót sajnos ismét lekéstük. Volt ugyan egy hivatalos app, ami a váltóknak kiosztott csipet volt hivatott real time-ban monitorozni, na ez baromira nem működött. Versenyzőinket egyszer 2 km-re mutatta tőlünk, aztán megjelentek mellettünk a semmiből. A befutónál ugyanez volt a helyzet. Nálunk azt jelezte, hogy bent vannak, aztán csak nem voltak. Mi arrébb álltunk és csak a befutás utáni pillanatot sikerült elkapnunk.


A lényeg azonban az, hogy a műtét sikerült és a beteg is életben maradt. A lányok az előre tervezett 4-5 órás sávban értek be nagyon boldogan. Szelfik, fotók, örömködés után lassan elindultunk a tengerpartról a filmes világ sztárjainak nyomdokában, keresztül a városon a vasúthoz. Beültünk egy laza kávéra, aztán következett a sorba állás a pályaudvaron hatalmas, de jó kedélyű tömegben.


Én már meglehetősen gatya állapotban voltam, mire ágyba jutottam. Hajnali 1 kor hidegrázásra ébredtem égő szemekkel. Remeeeeeeek. Fantasztikuuuuuus.


A hotelt 11-ig kellett elhagyni, a gép 16.30-kor indult és mindössze 15 percre voltunk taxival. A csajok még akartak egy jót sétálni, úgyhogy én ott maradtam lázasan a csomagokkal a reptéren blogot írni és táskát őrizni, amíg ők utoljára bevették Nizzát. Nem, nem ők hagytak ott, ők azt szerették volna, ha meghosszabbítjuk a szobát, hogy pihenhessek, én ragaszkodtam ahhoz, hogy menjünk. 


Késő este értünk haza, mindenki éremmel a nyakában, én pedig egy légcsőhuruttal megspékelt influenzával. Kinek mi jut, ugye. Egy biztos. Nizza és környéke megérdemel legalább négy-öt háborítatlan napot, ha alaposan körül akarsz nézni, ha pedig a napsütést élveznéd, nos... nézzük, milyen munkaközvetítő oldalak vannak arrafelé. Hotel


Nem túl fasza kajás étterem https://restaurant-lepourquoipas.fr/fr Beszarás jó cukrászda https://patisserie-mesiano.fr/


 
 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Hozzászólások


bottom of page