Travolta
Az elmúlt uszkve harmincöt évben valami durván, de remélem nem visszavonhatatlanul megváltozott. Iskolai ünnepekkor, úttörőtáborok végén, szülinapi zsúrok alkalmával vagy osztálybulikon, később az Ady művelődési központ tini diszkójában aztán a Globe, a High Life, a Fortuna deszkáin, a Közgáz Pincében vagy a Sancho-ban a Dohány utcában, színházi premier bulikon alig vártam, hogy táncolhassak. Szerénység nélkül kijelenthetem, hogy remek táncolókám volt. A csajok bírták, mert végre volt egy pasi, aki ropta velük órákon át, nem csak a sarokban cigizett (igen, akkor még dohányoztam és a diszkókban is lehetett, undorító volt). A haveroknak pedig én mutattam példát, néha sikerrel, de az se érdekelt -és itt a lényeg- ha egyedül maradtam. És nem csak úgy lötyögve, hanem odarakva, ahogy kell. Szándékosan és önfeledten. Élveztem a zenét, a ritmust. Táncoltam mindenkivel és mindenre, kivéve a rock and rollt, az valahogy sose vonzott és nem tudtam rákkábilit járni.
Az esetek többségében - tinédzserkorom után feltétlenül - alkohol és/vagy egyéb tudatmódosító szerek segítettek némiképp ellazulni, előfordult azonban olyan is ha ritkán is, hogy tök józanul táncoltam végig az estét.
Az alkohol kikerült az életemből, a cigi is a múlté, ahogy -úgy tűnik- sajnos a tánc is.
Péntek este párommal Halloween partira voltunk hivatalosak, tornász társai tartották éves összeröffenésüket. Gondoltam, jó muri lesz, akkor is, ha a résztvevők kilencvenöt százalékát soha életemben nem láttam. Párom velük tornázik vagy húsz éve, mi bajom lehet?
Ördöggé avanzsált, kopasz Anakin Skywalker voltam, párom csilli-villi, flitteres fekete angyal, villogó vietnámi szárnyakkal és hozzá passzoló, fekete glóriával. Jól néztünk ki, na. Az antrém jól sikerült, laza voltam, mint a riga lánc és ettől meg is jött a kedvem. Batyus buliba annyi kaját és piát hoztak, ami egy Mr. Olympia stábját jóllakatta volna. Valaki elkészítette a világ legjobb kókusz tekercsét, nem viccelek, és én nagyon tudom, mi a jó édesség.
Volt ott Jason a péntek 13-ból, egy pár töklámpásnak öltözött csaj, apáca is. A legtöbben feketében jöttek, slankít, ugye.
Ömlött a pia, fogyott a retró szendvics pirosarannyal és főtt tojás karikával, a sós rudak és pogi, a kóla, a whiskey, satöbbi, miegymás. Ahogy a jelenlévők kezdtek lazulni, én kezdtem befeszülni, miközben mr. rettenet dj borzalmasabbnál borzalmasabb zenét játszott. Itt teszem hozzá, két éve szilveszterkor ugyanez a dj tette elviselhetetlenné a bulimat. Biztos kiszagolja, hogy ott leszek én is.
A pasik eleinte klikkben a terem egyik felében, a csajok a másikban pohárral vagy üveggel a kezükben, aztán találkoztak a máskor tornától izzadt táncparketten. Mielőtt elkezdtek volna elhajolni, bementünk a hátsó terembe egy csoportos képre. Nagyon irigyeltem őket, hogy ilyen jól érzi magát mindenki.
Az a helyzet, hogy korábban volt néhány kellemetlen élményem alkoholos befolyásoltság alatt, ezért inkább absztinens vagyok. Azt lehet mondani, hogy az alkohol és én nem vagyunk barátok. Néha egy jó fröccs nyáron jólesik, kábé ennyi.
Párom imád táncolni és nagyon jól is csinálja. Én pedig szeretem nézni, de amikor berángatott arra a két számra, amire végül én is táncoltam, olyan volt, mintha a vágóhídra hívott volna. Számoltam a másodperceket, és esküszöm, nem értem, miért. Nem is emlékszem, milyen zene ment, annyira csak azon kattogtam, mikor lesz vége, mikor menekülhetek vissza az én biztonságot adó kanapémra a sarokba. Én, aki imádott táncolni, aki színészként musicalekben, mesékben is az első sorban ugrált, aki úgy adta át magát a zenének, mint Polgár Judit a sakktáblának, aki a színművészeti suliban elsők között érkezett balett órára ott állok a buli közepén és azon agyalok, hogy vajon a körülöttem zsibbadó emberek veszik-e, hogy a parkett eme kicsinyke részén bizony erős kínszenvedés van? Hülye kérdés, persze, hogy nem vették, legalábbis remélem, hogy nem, bömbölt a Neoton Família és az UFO és én arra vágytam, bárcsak szeretném ezt a zenét, jaj, mit nem adnék, ha megint menőn kenhetném a mozgást!
Mindenki kedves volt velem és egymással is, ezzel semmi baj nem volt.
De akkor ez most ennyi? Vagy zakóra iszom magam és önkívületbe kerülök, hogy táncolni legyen kedvem vagy egy sarokban tömöm magamba az összes létező kaját? Ne már, hát ez elég béna lenne.
De lehet, hogy ez ilyen. Hogy “kinőttem” a táncot vagy mi.
Dj-nek üzenem, hogy ha már muszáj Neotont játszani, hagyja a Santa Mariát a picsába!


Hozzászólások